|
Megrendelhető a verskötetem!
Az író padlásszobája (Részlet James J. Kilpatrick - Az Amerikai Lapszerkesztõk kiadványából)
Nekem van egy elképzelésem arról, hogyan válhat valakibõl jó író...olyasféle mindenes gyűjteményt, lomtárat kell felhalmoznia, mint nagymamának annak idején a padlásszobában. Gyűjtsük a szavakat, a kifejezéseket, a képeket, gyűjtsük a színeket, az illatokat, a hangokat, a mozdulatokat, az anyagok tapintását. A jó író képes érzékelni és érzékeltetni a legegyszerűbb, köznapi dolgokat: milyen is a leeresztett autógumi, a kiégett villanykörte, a szakadt csipke, egy elmulasztott üzenet, a harmadik infarktus, vagy az az émelyítõ idegesség, amely akkor fogja el az embert, ha észreveszi, hogy kifogyott kocsijából a benzin...
"A fiatalember terjeszkedik, hódít.
Önmagával itatná át a világot, minél nagyobb világot."
/Németh László: Villámfénynél/
Alföldy Géza: Amíg álmodunk
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk a szépség szobra,
ellopott lelkünk a jóság csokra.
Füsttõl mart hangjuk orgonabúgás,
s márvány palotájukban a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog -
Ne keltsétek fel az álmodókat -
amíg álmodnak, addig boldogok!
|
